Meara :
Többször is jártam ott,több mint tíz éve – talán háromszor, talán négyszer. Akkor gyönyörűnek láttam. Tisztán emlékszem, mennyire békésnek tűnt minden, és mennyire hittem, hogy ezek az állatok jól vannak. Nem volt rossz szándék bennem – épp ellenkezőleg. Azért mentem, mert szeretem az állatokat. Akkor még nem láttam mögé. Nem tudtam.
Azóta sok minden megváltozott bennem. Ma már máshogy látom. Érzékenyebben, tudatosabban – és fáj szembesülni azzal, hogy amit egykor ártatlannak hittem, valójában másnak szenvedés volt.
Most, amikor meglátom őket ebben a reménytelen állapotban, összeszorul a szívem. Én is azt szeretném, hogy végre szabadok, méltó környezetben lehessenek. Csak azt kérem: ne ítéljük el azokat, akik egykor még nem értették.
Nem attól válunk rosszá, hogy nem tudtuk. Attól válunk jobbá, hogy többé nem akarjuk elfelejteni.
Mert aki egyszer ráébred arra, hogy amit csodának hitt, valójában szenvedés volt – az többé nem tud úgy nézni a világra, mint régen. És ez a fájdalom lesz az első lépés a változás felé...😔
2025-07-06 08:31:40